Mihez képest? Alaphálózati jelek szövete
Beszélgetés Bige Zoltán alaphálózati szakfelügyelővel
Ma már kilátóként is működő geodéziai mérőtornyok; lakóházak, templomok, intézmények falán látható magasságjegyek, földbe ásott geodéziai jelek sűrű hálózata szövi be az országot. Ezek – azaz a vízszintes és magassági alaphálózati pontokból összeálló mátrix – alapján számítják és ellenőrzik Magyarország minden vízszintes és magassági adatát. Bige Zoltán alaphálózati szakfelügyelő azon fáradozik, hogy az egykor precízen bemért pontok állapotát, karbantartottságát ellenőrizze az ezzel kapcsolatos jogszabályok alapján.
Alapponthálózatról, alapfokon
Az ingatlanok nyilvántartása nem képzelhető el a geodéziai alappontok és a belőlük kirajzolódó hálózat nélkül. Hazánk alaphálózatát alkotó geodéziai alappontok országos szakhatósága a Lechner Tudásközpont, amely a megyei kormányhivatalokkal (földhivatalokkal) szorosan együttműködve biztosítja az ingatlan-nyilvántartás térképi alapjához szükséges felméréseket, azok engedélyezéseit, karbantartási munkálatait, fejlesztéseit. Az alapponthálózattal kapcsolatos legfontosabb tevékenységeket az alaphálózati és államhatárügyi földmérő szakemberek végzik. Ennek a csapatnak a tagja Bige Zoltán szakfelügyelő is, aki munkatársaival a jogszabályok által előírt alappont-karbantartási és pótlási feladatok elvégzését ellenőrzi, elsősorban a magassági pontok tekintetében.
Mit is értünk alappont alatt? Hogyan kell ezeket elképzelni, milyen a fizikai megjelenésük, rájuk bukkanhatunk egyszerű járókelőként is?
A hazai ingatlan-nyilvántartás térképi alapját geodéziai alappontok jelentik. A térképezéshez viszonyítási alapokat kell adni vízszintesen és magassági értelemben is, ezek együttesen alkotják hazánk alaphálózatát, amely jelenleg közel 40 000 alappontból áll. A vízszintes alappontok hálózatának célja a jogi határok helyes és arányos ábrázolása térképeken, illetve az, hogy a térkép és a terep között kapcsolatot teremtsenek. Csoportosíthatjuk őket hierarchia szerint, lehetnek országos első- másod- harmad- vagy negyedrendű pontok, illetve ötödrendű – felmérési – pontok. Kategorizálhatók a meghatározás módja szerint is, így lehetnek háromszögelési, sokszögelési vagy GPS-pontok. Nincs egy meghatározott fizikai megjelenésük, nagyon sokfélék lehetnek, az épületek falában elhelyezett fémtáblától a kőoszlopig, talajjal egy szintben lévő kőlapig, vagy falból kiálló fémcsapig. Elhelyezkedésük alapján beszélhetünk terepszinti pontokról, mint például a szántók szélén megfigyelhető fehér kövekről, csapokról, vasasztalokról, vasszekrényekről vagy magaspontokról, úgymint templomtoronyról, kéményről, antennáról, vasbeton mérőtornyokról – ezeket például észrevehetjük séta közben, ha erre kihegyezett figyelemmel járunk.
Te hogyan kerültél az alappontok közelébe, mindig ezt akartad csinálni?
Kezdetben orvosnak készültem, mert a családban több orvos van, köztük a nagyapám, aki nagy hatással volt rám. A fizikát mindig jól tudtam, a biológiát kevésbé, ezért a fizikatanárom javasolta, hogy menjek Székesfehérvárra földmérőnek és utána meglátom. Meg is láttam, megtetszett ez a szakma és egy életre elköteleztem magam. Már 27 éve, hogy 1995-ben léptem be a Földmérési és Távérzékelési Intézetbe, azaz a FÖMI-be az államhatárügyi csoporthoz, ifjú földmérőként, egy évvel az egyetem befejezése után. Egy viszonylag frissen szervezett csapathoz csatlakoztam, ahol több fiatal volt, együtt kezdtük a pályát. Az államhatárügyi csapatban elsődlegesen terepi munkákat végeztem, határjelek felújítást, karbantartását, pótlását, ahogyan azt a nemzetközi szerződések előírják. Hét év után váltottam, akkor kerültem át az alaphálózati csoporthoz. Elődöm már nyugdíjba készült és tudta, hogy évekig tart kiképezni az utódját, ezért idejekorán átvett és apránként megtanított mindenre. Végül hét év után ment nyugdíjba, addigra már teljesen magabiztosan mozogtam az alappontok világban. Elődömet Nagy Zoltánnak hívták és volt egy sajátos szakmai hozzáállása, amit egyesek merevnek mondtak, de én jól kijöttem vele. Talán ezért is maradtam ezen a szakterületen, mert erre a merevségre valóban szükség van, szakmai elvárás ebben a munkában. Noha sokat alakult azóta ez a szakterület is, bizonyos kérdésekben ma sem engedhetünk, nem lazíthatunk a szabályokon. Azóta a FÖMI előbb kormányhivatali főosztállyá vált, majd a gárdánk zöme az akkori Lechner Tudásközponttal egyesült, így bár munkahelyet nem váltottam, a munkáltatóm változott.
Ma alaphálózati szakfelügyelő a titulusod, mi az a terület, amit felügyelsz?
Az alaphálózat három részből áll: a vízszintes, a magassági alapponthálózatok fenntartásából és az állami átvételi részből. Én a magassági hálózatokért felelek, a vízszintes hálózatért Sebők Tamás, az állami átvevő pedig Pálosi Imre kollégám. Munkánkat törvények, rendeletek irányítják, ezek szabják meg a feladatainkat. A magassági alappontok esetében a földhivatalok – kormányhivatalok – helyszínelnek és karbantartanak, ha pusztult, vagy rongált alappontot észlelnek; és értesítenek erről minket. Mi vagyunk azok, akik döntést hozunk a pótlásról, leminősítésről, törlésről, megszüntetésről vagy külön kérésre áthelyezésről. Ezek a napi feladatok közigazgatási határozattal és végzéssel végződnek, évente 150-250 ilyen ügyünk van.
Honnan tudjátok, hogy egy alappontot megfelelően karbantartanak-e, vagy hogy nem pusztult-e el valamelyik?
A Miniszterelnökséggel közösen szakfelügyelőként ellenőrizzük a földhivatali feladatokat, ezért kétévente végigjárjuk az országot, minden kormányhivatalt meglátogatunk. Megnézzük, hogy az alappontok mennyire karbantartottak, mit tesznek az egyes kormányhivatalok, hogyan járnak el a mi döntéseink alapján. Ez egy-egy 3 napos egység, két nap terepi munkával, a harmadik napon pedig jegyzőkönyv készítésével arról, hogy mit állapítottunk meg. A Miniszterelnökség Térképészeti Osztályáról is mindig képviselteti magát egy kolléga, mi a szakmai részt visszük, ők a jogit. Az alaphálózatoknak, mint fizikai testeknek a megyei kormányhivatalok – ezen belül a földhivatali főosztályok – a tulajdonosai, mi az alappontokhoz hozzákapcsolt adatokért felelünk. Az alaphálózati pontokat állami védelem illeti meg, a földmérési jelek elhelyezését biztosító közérdekű használati jog. Földmérési jelet el lehet helyezni bármely ingatlanon és arról mérést lehet végezni – ezt előírja a földmérési törvény és ez a jog szolgalmi jogként az ingatlanok tulajdoni lapján is megjelenik.
Az előbb vázolt döntéshozatal és a szakfelügyelet mellett harmadik feladatunk a jogosultsággal rendelkező földmérők speciális csoportjának felügyelete és az adatszolgáltatás számukra. Bármilyen földmérő kaphat magassági adatot, milliméter élességűt is, de ezek a vállalkozók, akikből mindössze 8-9 van az egész országban, tizedmilliméter pontosságú és századmilliméter élességű adatot is. Ezek analóg adatok, eredeti munkarészekből, melyeket csak mi szolgáltathatunk. Ezek a vállalkozók pótolják például az elpusztult pontokat, annak érdekében, hogy az alapponthálózat megfelelően fenntartható legyen. Az elvégzett munkát leadják állami átvételre Pálosi Imre kollégámnak, aki megvizsgálja a minőséget és a számítás helyességét. Ezután kerül hozzám, én adattárba veszem és bekerül az alaphálózati pontok adatbázisába.
Mit szeretsz ebben a munkában?
A magánéletben is elég precíz vagyok, ha nagyon belemerülök valamibe, nagyon ráállok az adott feladatra. Felkért szakértőként részt vettem például a munkánkhoz kapcsolódó két jogszabály ránk vonatkozó szövegrészeinek megalkotásában is, melyek nagyjából kétharmadrésze kapcsolható hozzám. Szeretem azt is, hogy sok utazással jár, Magyarország minden szegletében jártam már. Csupán egy olyan településről tudok, ahol nincs magassági alappont, ott is azért, mert elpusztult, a Komárom-Esztergom megyei Csém községben.
